A megpróbáltatás: 1.rész

Elérkezett a nap. Ma fogják kiválasztani azt az 5 embert, aki bemegy abba a szörnyű labirintusba. Van egy olyan érzésem, hogy én leszek az egyik abból az öt emberből. Nem félek. Már kiskorom óta készülök arra, hogy ha be kell menjek, ki tudjak jutni. A szüleim minden nap tanítottak a fegyverekről, megtanítottak a használatukra. Minden évben meghallgattam azokat az embereket, akik kijutottak a labirintusból. Elmesélték miket éltek át, a legrosszabb idejük volt az ott eltöltött idő. Apukám 2 éve elvált anyától és elköltözött innen messzire. Azóta nem láttam, csak remélni tudom, hogy jobb élete van. Megunta ezt a helyet és jól összeveszett anyával. Itt hagyott minket örökre. Nem tudunk innen mi elköltözni, mert nincs rá pénz, de nem vagyunk szegények. Mai napig nem tudom miért jött létre ez a labirintus, de ki fogom deríteni. Anyával felkészültünk, vettünk egy nagy sóhajtást és kiléptünk az ajtóból. Az idő oly borús és szomorú mint ez a nap. Az iskola udvarára kell menjünk, mert ott választják ki az öt embert. Szerencse, hogy az iskola udvara nagyon nagy, hisz direkt erre a célra lett kialakítva. Nem lakunk messze az iskolától így hamar odaértünk gyalog. Látom a színpadot és a sok szomorú embert, gyereket. Megkerestem az osztályomat és beálltam közéjük és üdvözöltem őket. Szememmel anyut kerestem, az anyukák között állt, mivel nekik oda kell állni. Őket már nem választják ki, mert ők már elég idősek. Hangos harangszó töltötte el az udvari csendet. Kezdődik. Megjelent a hölgy, aki kiválasztja a "játékosokat". 

- Jó napot kívánok Mindenkinek! Mind tudjátok elérkezett a nap, amikor kiválasztunk öt embert, akik bemennek a Sötétség és a Halál Labirintusába. A Kiválasztottak vagy kijutnak vagy meghalnak. Kezdjük is!- mondta a hölgy és belenyúlt a gömbbe amiben a fecnik voltak rajta a nevekkel. Megfogott egy papírfecnit ami a kupac tetején volt, kiemelte a gömbből, maga elé emelte, kinyitotta és már mondta is a benne lévő nevet. 

- Az első Kiválasztott, Harry Wright! Kérem fáradjon a színpadra! 

A fiú arcán semmi érzelem nem látszott. A haja sötétbarna volt a szeme, ha jól láttam világoskék. 

A nő most, beletúrt a gömbbe, forgatta benne kicsit a kezét és kivette a következő papírfecnit. 

- A következő Kiválasztott...Stella Hill! 

 Éreztem, éreztem, hogy én leszek a következő. Számítottam rá. Felmentem a színpadra és Harry mellé álltam. Kerestem anyu szemkontaktusát a tömegben. A szemében félelem és szomorúság látszódott, de nem sírt. Anya egy erős nő és ezért nagyon tisztelem is őt. Ő készített fel erre a haláljátszmára a legjobban.

 A nő már gyorsabban vette ki a gömbből 3. Kiválasztott nevét tartalmazó fecnit.

- A 3. Kiválasztott, Mia Smith.

Mia? Ne! Egy osztályba járunk. Nagyon kedves lány. Sokat edzettünk, és sokat voltunk együtt. Néha együtt tanultunk, nevetgéltünk. Középhosszú sötétesebb barna haja van, ami kicsit göndör és szép zöld szeme van. Remélem túléli, remélem kijut majd a labirintusból!  Feljött a színpadra és mellém állt. Szomorú tekintettel nézett rám. Mindig mondta nekem, őt ha kiválasztják, össze fog törni. Ezt nem engedhetem! Ő a legjobb barátnőm. Gondolkozásom menetét a hölgy erőteljes hangja törte meg.

- A 4. Kiválasztott Adam Calder.  

A haja világos barna volt és a szeme is barna. Nem ismertem, de szomorúnak tűnt.

- Végül az utolsó Kiválasztott, Elizabeth Wish. - folytatta a hölgy.

A lány erősnek tűnt, és határozottnak. Olyan határozottnak mint én. Szőkés barna haja volt és sötéteskék szeme.

 - A Kiválasztottak még gyorsan elköszönhetnek a szüleiktől barátjaiktól. 10 percet kapnak! - fejezte be a hölgy.Gyorsan odarohantam anyához. 

- Kislányom, minden bele, hiszek benned, hogy kijutsz és visszajössz! - mondta anya lelkesítően.

- Köszönöm! Minden bele adok! Köszönöm, hogy felkészítettél és sok mindenre megtanítottál! - köszöntem meg anyának. Átöleltem, adtam egy puszit az arcára. Gyorsan a barátaimhoz is odasiettem. 

- Sziasztok! Nagyon jók voltatok hozzám, és mindent köszönök!

 - Mi hiszünk benned Stella! Sokat edzettél, biztos meg lesz az eredménye!- biztattak a barátaim, az osztályom. 

Megöleltem őket és már mennem is kellett. Felszálltunk egy repülő járműre. Ilyen járművet még életemben nem láttam! Elfoglaltuk a helyünket. Becsatoltak minket, jó erősen. Mellettem nem ülhetett senki, ahogy a többiek mellett sem. Nem voltak ablakok, így nem tudtuk merre megyünk. Direkt van ez így abba biztos vagyok! Telt az idő, már egy órát biztos utazhattunk. Érzem, hogy a jármű lejjebb megy. Elértük a talajt, megérkeztünk. Itt a leszállás ideje...