Vettem egy nagy lélegzetvételt, megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót. A falon ugyanúgy gyertyák világították be az utat. Beléptem és becsuktam az ajtót, csendben. Észrevettem egy kis asztalt tőlem nem messze, odamentem és ételt é italt fedeztem fel rajta. Nagyon megörültem! Nem tudom hány óra van, de szerintem, sőt biztos, hogy délután van. Leültem az asztal mellé és megettem azt a pár csirkecombot, kenyérrel és megittam a nekem szánt pohár vizet is. Majdnem elaludtam, amikor furcsa zajra lettem figyelmes. Mögöttem motoszkált valami, talán a falban? Nem hiszem. Biztos megint valami borzalom vár rám...- itt nem érdemes aludni, pedig már elfáradtam. Még ültem egy kicsit és indultam is tovább. Csend van, nagy csend. Csak a lépteimet hallom, és szerintem nem csak én hallom egyedül...A sebeim nagyon fájnak, de szerencsére a vérzés enyhült. Nem fognak egy nap alatt elmúlni és gyógyszert sem kaptam és nem is fogok. Itt neked kell túlélni, kijutni, a te életed függ és ők ezt csak nehezíteni tudják. Csak azzal segítenek, hogy ételt és fegyvert kapsz, de csak akkor ha jó helyen keresed. Még nem használtam a kardom, de szerintem nemsokára szükségem lesz rá. Nem tudom hol van az a lény, de érzem, hogy közel. Hallok motoszkálásokat más utakon. Keres engem, van egy célja, meg akar ölni. Ezért van itt. Úgy is harcolnom kell vele, nem fogjuk elkerülni egymást. Lehet majd épp szembe jön majd velem, vagy mögöttem fog közeledni. Vajon mi van most a többiekkel? Beszélgetnek egymással, vagy elkülönültek egymástól? Hogy van Adam? - Az elmúlt időben nagyon kedves volt velem. Együttérző volt, felakart vidítani. Remélem még láthatom, beszélhetek vele meg a többiekkel is. Nagy dörömbölést hallottam a jobbra mellettem lévő falnál, mintha valaki ütné a falat! Lehet, hogy átakarja törni az a...Gyorsan elkezdtem futni előre. Nem akartam megtudni mi van ha áttörik a fal. Futottam, jó sokáig és már nem halottam a dörömbölést. Abbahagyta?- Lehet. Nem fordultam vissza, mentem tovább. Az utam csak balra vezetett, így elindultam balra. Az utamat egy indarengeteg gátolta. Valahogy át kell jussak, így elkezdtem a kardommal vagdosni. Beljebb az indákon pókok is másztak, méghozzá voltak keresztes pókok, tarantulák is. Ahogy vágtam az indákat pár pók rám mászott, attól féltem megcsípnek, főleg így, hogy mozgok is. Ahogy tovább vágtam az indákat még a fejemre is került pók, úgyhogy ki voltam idegileg már nagyon. Nem félek a pókoktól, de utálom őket. Közben söpörtem le magamról őket és elmásztak a földön, de volt olyan szemtelen is aki nem akart leakadni rólam. Mikor lesz ennek az indatengernek vége? Már a kezem is kezdett fáradni ennyi vagdosástól, de végre már csak pár inda maradt hátra. A pókok még mindig másztak rám és az egyik megakart csípni, de gyorsan lesöpörtem magamról és elrugdostam messzire tőlem. Nem akarok állatokat ölni, de néha muszáj a saját érdekemben. Nincs gyógyszerem és pár mérges pókcsípés halálos is lehet!Végre átjutottam ezen az indásrengetegen, nagy erővel. Tovább kell mennem.Az út elkanyarodott most jobbra, így jobbra mentem. A fejem elkezdett fájni, nagyon és már fáradt is voltam. A sebeim nagyon fájtak, néha a szemeim könnybe lábadtak miattuk. A futás így nehezebben megy, nem tudom, hogy fogom bírni, de nem adom fel! Leültem a földre a falnak támasztottam a fejem és pihentem, kifújtam magam. Szükségem van egy kis alvásra, legalább csak pár órát. Folyamatosan veszélyben lehetek, az a lény követ, de pihennem kell. Becsuktam a szemeimet és aludni készültem, de éreztem, ahogy friss vér folyik ki a sebeimből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése