Nem tudom mennyit aludhattam, de a sebeim nagyon fájtak és véreztek. Felkeltem a földről és elindultam tovább. Alig tudtam lépni, minden lépésnél nagy fájdalom hasított a sebeimbe. Nem tudok mit tenni..nem tudom mivel bekötni...A távolban megláttam egy kötelet. Odavánszorogtam és úgymond felfedeztem a terepet. Felnéztem és további köteleket láttam meg valamit homályosan legfölül, mivel alig volt fény és így nem nagyon láttam. De vajon mi az ott fönt? - Ki kell derítenem, lehet étel. Felugrottam a kötélre és nagy nehezen elkezdtem mászni. A bal felkarom, ahol a seb volt fájt kicsit, de az a seb nem volt annyira vészes mint a többi. Amikor elértem a másik kötelet átmásztam rá és így mentem kötélről kötélre. Szerencse, hogy kicsit aludtam, különben nem nagyon bírtam volna ki álmosságomban. Az a valami még magasabban volt, csak tudnám honnan lóg ennyi kötél? De ebbe a kérdésbe nem merülök bele. Fentebb már sokkal félelmetesebb volt a helyzet. Alig láttam valamit, csak másztam és másztam. Az egyik falhoz volt rögzítve valami tartó, vagy nem is tudom mi. Rajta volt valami ládika. A kötél segítségével felmásztam rá és kinyitottam a ládikát. Meglepetésemre egy palack víz és kötszer és hozzávaló kötöző anyag volt benne. Leültem a ládika mellé, reménykedtem nem zuhanok le, de szerencsére nem és bekötöztem a sebeimet. Megkönnyebbültem kicsit, van esély a sebeim gyógyulására! El se hiszem, hogy adtak kötszert meg minden, ez nekem fura...Lemásztam kötélről-kötélre és leléptem a talajra. Igaz a kötszer csípte a sebeimet, de nem állhatok meg. Elindultam tovább. Elgondolkoztam azon vajon hol van a szörny, vagy az a valami. Azt se hiszem el, hogy létezik egy ilyen valami. Edzettem magam a találkozásra, de ha most támadna meg, valószínű ő nagyobb sikerrel járna, mivel a sebeim fájnak nem tudok futni csak tiszta erőből de szerintem akkor se sokat. Gondolkodásomat egy farkasvonyítás zavarta meg. Mi ez? Honnan jön? Még egyszer hallottam és a hang jobbról jött. Ezután bika üvöltést hallottam előttem. Nem hátráltam meg mentem egyenesen előre. Kereszteződésbe értem elindultam jobbra. Már mindenféle állathangokat hallottam. Elefántot, disznót, vadmacskákat, madárhangokat persze nem békés madárhangokat. Gondoltam csak játszadoznak velem és hangszórók segítségével akarnak ijesztgetni ilyesfajta állathangokkal. Hát ez nem jött be, engem inkább idegesített mint megijesztett volna. Azért egy labirintusból nem csinálnának állatkertet, ez logikus. Amikor befejeződött az állathangok világnapja ismét kereszteződésbe érkeztem. Nem sokat vacakoltam elindultam balra. Egykét lépés után lépteket hallottam előttem. Csak nem a szörny..., pedig csak ő lehet. A pulzusom felemelkedett a szívem gyorsabban kezdett verni. A lábam földbegyökerezett, erősen szorítottam a fegyverem és csak néztem előre. Az a valami közeleg, pontosan felém...
