Harry és Elizabet kibékültek reggel. Mondtam Harry-nek kitalálok valami programot, de Elizabeth felvetette az ötletet mi lenne, ha muffint sütnénk délután. Nem volt ellenemre, de nem tudok sütni se főzni. Harry is beleegyezett, de ő se tud sütni, főzni. Miss Valery nagyon nehezen engedte meg, hogy használhassuk a konyhát, de végül csak úgy egyezett bele, ha a konyha épen marad. Elizabeth tud muffint csinálni, így ő csinálta mi meg segítettünk, jó volt ez így. Sokat nevettünk, viccelődtünk és a konyha épen maradt. A csokis muffin megsült és most épp az asztalnál ülünk és esszük a süteményt.
Megízleltem a sütit, nagyszerű lett.
- Ez nagyon jó lett! Jól összehoztuk! - örvendeztem.
- Igen egész jó lett! - egyetértett Harry.
- Igen, tényleg jó lett, de szinte csak én csináltam! - kuncogott Elizabeth.
- És kik adták neked a hozzávalókat? Tudjuk, hogy hozzávalók nélkül, nem tudtál volna semmit se csinálni! - bökte meg Harry Elizabeth-et.
- Ez igaz! Jó csapat munka volt! - nevetett fel Elizabeth.
Mindannyian elkezdtünk nevetni és ettük a sütit. Nem tudtuk megenni az összeset, mert azért jó sok készült, de legalább marad későbbre is. Sütizés után mindenki elment a szobájába. Én olvastam picit, utána átöltöztem edzős ruhába és elmentünk edzeni kicsit. Bemelegítettünk, utána én elmentem a bokszzsákot ütni, lőttem pár nyilat, meg súlyzóztam picit. Harry súlyzózott meg húzódzkodott. Elizabeth is lőtt nyíllal, meg ütötte a bokszzsákot.
Amikor végeztünk, átöltöztünk, lefürödtünk, utána Elizabeth áthívott a szobájába minket.
- Azért hívtalak ide titeket, mert mondani szeretnék nektek valamit. Ugye tegnap felmentem a 3. emeletre. A lépcső tetejéig jutottam, de Miss Valery visszaküldött ordibálva. Egy hosszú folyosó vezetett balra és jobbra. Láttam pár ajtót a folyosókon, őrök járkálnak. Védenek valamit.
- Ki kell derítsük mit. - szólaltam meg.
- Ez hogy jött így hirtelen? - kérdezte Harry szemöldökét összevonva.
- Kíváncsi vagyok mi lehet ott...
- Én is. - mondta Elizabeth.
- Én is az vagyok, de lebukhatunk. Elizabeth már lebukott, ha meglát mindhármunkat, abból nem fog kisülni semmi jó... - mondta Harry.
- Igazad van...És ha nem bukunk le? Hátha sikerül...csak egy terv kell.
- Egy terv jó lenne. - egyetértett Elizabeth.
- Rendben, kieszelünk valamit, de ma már nem megyünk oda fel. - egyezett bele Harry.
- Rendben. - egyeztünk bele Elizabeth-el.
Elköszöntük egymástól és elindultunk lefeküdni, mivel már későre járt.
Nem tudtam elaludni, folyamatosan agyaltam, hogyan juthatnánk be az egyik ajtón. Holnap mindenképp fel kell mennünk, felmérni a terepet és kiötletelni valamit. Van egy sejtésem mi lehet az ajtók mögött, de majd kiderül jó e a megérzésem.
Reggel Elizabeth rontott be az ajtón, nagy léptekkel és hangosan szólított a nevemen, hogy kelljek fel.
- Adam! Ébredj, reggeli! - kiáltotta és lerántottam rólam a takarót.
Nagy nehezen felkeltem, mivel későn aludtam el tegnap és így nagyon fáradt voltam.
- Oké. - ennyit tudtam kinyögni.
Amikor, kiment a szobából, gyorsan megmostam az arcom és felöltöztem. Letrappoltam a lépcsőn és köszöntem a lent lévőknek, akik már tűkön ülve várták, hogy reggelizhessenek.
- Végre, már azt hittem sosem jössz! - szólalt meg Harry, ahogy leültem mellé.
- De, de csak tegnap későn aludtam el, így fáradt vagyok.
- Értem...nem tudtál aludni?
- Nem igazán...folyamatosan agyaltam.
- Min? - csatlakozott be a beszélgetésbe Elizabeth.
- Hogy mi lehet az ajtók mögött és, hogy fogjuk megoldani azt, hogy bejussunk. Arra gondoltam ma felmehetnénk felmérni a terepet.
- Ez egy jó ötlet, de mikor szeretnél menni? Nappal bármikor rajtakaphatnak. - tette fel a kérdést Harry.
Közben meghozták a reggelit, tojásrántottát kaptunk zöldségekkel és kenyérrel.
- Ez igaz...arra gondoltam este későn kellene menni, de nem tudom mikor bukkanhat fel Miss Valery és, hogy az őrök, hogy védik az ajtókat.
- Nem rossz ötlet...szerintem is menjünk este, hátha nem kapnak rajta. Miss Valery nem szokott felmenni oda este, inkább alszik, hogy pihent legyen. Ámbár nem sok mindent csinál az a banya...- mondta Harry.
- Rendben, és hány órakor menjünk?-kérdezte Elizabeth. - Egyetértek Harry-vel, az a banya nem fog este fent lenni, neki kell a "szépítő" alvás.
- Akkor oké, reméljük tényleg így lesz. Szerintem éjfél után kéne menni...mondjuk 1 óra? - kérdeztem.
- Rendben. - egyeztek bele.
Megettük a reggelit és kimentünk az udvarra. Leültünk a kint lévő padok egyikére. A nap szépen sütött, de nem illett a hangulatomhoz. Stelláról semmit nem tudunk, azon kívül, hogy még szerencsére nem halt meg. Lehet éppen nagyon szenved, és orvosra van szüksége. Nagyon aggódom...
Elizabeth szakított ki a gondolatmenetemből.
- Adam, mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Stellán gondolkozom. - feleltem lenézve a fűre.
- Oh, értem. Én is szoktam, de szurkolok neki, és remélem minél hamarabb visszatér közénk. - mondta őszintén Elizabeth.
- Én is így vagyok vele. - nézett rám Harry.
- Ha esetleg visszatér, egyikünknek menni kell, - tettem hozzá, még mindig előremeredve.
- Ez igaz...de most egyenlőre egy dologra koncentráljuk, arra, hogy hogy legyen az éjszaka.
- Rendben. Hol találkozzunk? - kérdeztem rájuk nézve.
- Hm...egykor kiállok az ajtóm elé, gyertek oda. - válaszolta Elizabeth.
- Rendben. - válaszoltuk egyszerre Harry-vel.
- Hozhatok egy zseblámpát, amivel tudunk világítani a sötétben. - ajánlotta fel Harry.
- Ez jó ötlet. Így nem fogunk mindennek nekimenni. - kuncogott Elizabeth.
Nem akartam mondani, hogy bárki megláthat, hogy ott világítunk, de beláttam, máshogy nem tudnánk kiigazodni.
Elérkezett az idő, 00:58-kor már ott álltam Elizabeth ajtaja előtt. Harry is megérkezett 1 perccel később és még egy perccel később már hárman álltunk a folyosón. Halkan köszöntük egymásnak és Elizabeth mondta kövessük őt. Halk léptekkel haladtunk fel a lépcsőn, nem kellett a zseblámpa, eleget láttunk ahhoz, hogy feltudjunk lépkedni a lépcsőfokokon. Szemünk már megszokta a sötétséget, így könnyebben ment. Felértünk a 3. emeletre és a lépcső alján megálltunk. Sötétség volt a folyosókon, lassan lopakodva lépkedtünk fel a lépcsőn. A lépcső tetején megálltunk és körbenéztünk. A jobb oldali folyóson két ajtó volt és a bal oldali folyosón is. Minden ajtó mellett volt egy őr. Nagyszerű. Hogy fogunk mi bejutni oda? Az őrök nem vettek észre még minket, így, ahogy figyelmesen körbenéztünk, egymásra néztünk, bólintottunk egyet egymásnak és elindultunk lefelé lassan, zajmentesen a lépcsőn. Kamerák nem voltak felszerelve a falra, így nem bukhatunk le, hogy mi ott jártunk.
Ahogy leértünk az utolsó lépcsőn, Elizabeth szobája felé vettük az irányt és leültünk az ágyra. Elizabeth bezárta az ajtót a biztonság kedvéért.
- Szóval azt tudjuk, hogy van két folyosó és van összesen négy ajtó, amihez fejenként egy őr társul. - kezdett bele Harry.
- És hogy nincsenek kamerák a falon. - tettem hozzá.
- Ez a szerencse. - szólalt meg Elizabeth.
- Valahogy el kéne terelni az örök figyelmét és besurranni az ajtón... - kezdtem ötletelni.
- És ha az ajtók mögött emberek vannak, akik nem akarnának ott látni minket? - tett fel egy okos kérdést Harry,
- Erre nem is gondoltam. - válaszolt Elizabeth.
- Erre én sem...nehéz dolgunk lesz az biztos. - sóhajtottam egyet.
Egy dolog biztos, több információra van szükségünk... van is egy ötletem honnan szerezhetnénk.
