A megpróbáltatás: 4.rész

Mia benn van a labirintusban. Reménykedek a legjobbakban, hogy kijut, túléli. Minket visszakísértek a házba és azt csinálhatunk amit akarunk. Felmentem a szobába és elgondolkoztam. Ha Mia meghal, nem is tudom mitévő leszek. A legjobb barátnőm. Jobban féltem őt mint saját magamat. Amíg nem hallom azt a dörgő hangot, addig nincs vész, addig nem halt meg. A labirintust ismereteim szerint kicsit irányítják. Például a falakat, bármikor bezáródhat mögötted vagy előtted és zsákutcába esel és ott meghalsz. Minden ilyen trükköt kitaláltak a tervezők, úgyhogy garantált az ijedés a rettegés. Beszéltek már nekem egy szörnyről is, persze nem a Minotaurusz szörnyről. Általában a "játékosok" többsége, miatta hal meg. Tőle kell a legjobban megvédeni magad, ebben a fegyverek segítenek. Az a legrosszabb ha, például mögötted van és csak egyenesen lehet menni. Akkor vagy utolér vagy gyorsabban futsz és nem, de persze ilyenkor az irányítók szívest-örömest úgy alakítják a falakat, hogy mindenképp utolérjen és elveszítsd életed. Ismereteim szerint nem sokan látták a szörnyet, csak egy alakot a sötétből ami megtámadja és persze a hangját. Ennyit tudok a szörnyről és ő a labirintusban mindenképp ott van és vadászik rád. Nagyon ideges voltam mert a szobámban járkáltam. Gondoltam lemegyek az edzőterembe, legalább levezeti a feszültségemet. Felöltöztem edzésre való ruhába és elindultam. Beléptem az ajtón, de senki nem volt benn. Kicsit furcsálltam. Odamentem egy bokszzsákhoz és elkezdtem ütni, így akartam kiadni a stressz. Utána elmentem kicsit a fegyverekhez is és lőttem párat a nyíllal. Nem ment a tábla közepébe, de sebaj. Elment már egy csomó idő, és szerencsére nem hallottam azt a dörgő hangot. Egyszer csak kinyílt az ajtó, Adam jött be.

 - Szia Adam! - köszöntem neki.

- Szia Stella! - közeledett hozzám. Leültünk a padra kicsit és beszélgettünk.

- Jól vagy? - kérdezte.

- Fogjuk rá.

- Tudom, hogy aggódsz Mia miatt, tudom, hogy jó barátok vagytok.

- Igen. Félek, hogy nem fog kijutni...

- Mia nem olyan gyenge lány. Higgy benne!

- Rendben, csak izgulok érte.

- Elhiszem, én se szeretném ha meghalna. Néha beszélgettünk és jó fejnek tűnt és kedvesnek. 

- Igen, ahhoz képest, hogy milyen élete van, kedves és életvidám. A szülei nem bántak vele jól... - elmeséltem Adam-nak Mia múltját.

- Szegény lány...- Mindig életvidám volt csak most ebben a pár napba nem...

- Értem és elhiszem miért. 

Még Adam-mel beszéltünk sok mindenről. Az én múltamról és az ő múltjáról is. Elmesélte, hogy neki jó élete volt mindeddig. A szülei nem váltak szét és van egy kiskutyája is. Soha nem akart ide jutni, a labirintusba. De ennek is eljött az ideje. Nagyon szomorú volt ő is ebben a pár napban, mint mindenki. Adam nagyon jó fej srác és nagyon kedves. Edzetünk is egy kicsit együtt és ebédelni se mentünk. Egyszerűen nem volt étvágyam és így ő se ment. Együtt töltöttük a délutánt és még meg is tudott nevettetni. Lett egy új barátom! A vacsorát már nem hagytuk ki és mi érkeztünk meg legelőször az asztalhoz. Egymás mellett foglaltunk helyet és már farkas éhesek voltunk. Meg se kérdezték miért nem voltunk ebédelni, nem is baj. Jól belakmároztunk és elindultam a szobámba. Elmentem a fürdőbe lezuhanyoztam meg minden és aludni készültem. Jó éjszakát kívántam Adam-nek és beléptem a szobaajtómon. Ledőltem az ágyra és megint gondolkodóba estem. Vajon Mia, hogy küszködhet? A szörny megtalálhatta? Talált-e élelmet? Nem esett zsákutcába? - Annyi kérdés van a fejemben. Miért pont Mia? Miért pont neki kell ezt a szörnyűséget megtapasztalnia? Így is az élete romokban hevert, de mindig leplezte fájdalmát. A szülei nem segítenek neki, én voltam neki egyedül. Igaz néha az anyukám is segített neki, de mindig eszembe jut a kérdés- Miért kapott Mia ilyen sorsot? Ha örökbe fogadták volna akkor nem lett volna ilyen élete. De nincs mit tenni. Amennyiben tudtam legjobb barátként már majdnem testvérként, segítettem neki. De most nem vagyok mellette! Saját magát kell megvédje, harcolnia kell. 

Hol vagyok? Szürkeséget látok, hideg van, fázom. Van itt valaki?

- Stella, itt vagyok!! Segíts!! - Mia hangját hallom.

- Mia!! Jövök, de hol vagy?

Elindultam előre, de csak a szürkeséget láttam. Mia sehol. Morgást hallok előttem, mi az? A szörny, lehet a szörny...

- Stella!!! - Mia-t hallom újra, de már tudom, hogy előre kell menjek.

- Sietek!! - kiáltottam vissza.

 A lábam, nem mozdul, nem tudok futni. Nem tudok mozdulni! Mintha a lábamat valami a földhöz ragasztaná, mint valami ragasztó. Hirtelen nagy dördülés hang terjedt ki a nagy szürkeségbe. Mia!!

Kinyitottam a szemem, ez csak egy álom volt,de még mindig hallom azt a dördülést...