- Mia!!- kiabáltam és ugrottam ki az ágyból. Fénysebességgel nyitottam ki az ajtót, ki akartam rohanni de Miss Valery állt előttem.
- Üdvözlöm kisasszony! Kérem vegye fel ezt a ruhát és ezt a csizmát és reggelizzen, utánajöjjön le az előcsarnokba! - odaadta a felvenni valót és elment.A ruha sötétszürke színű volt, egybe részes. Harciféle ruha lehet. A csizma fekete volt. Gyorsan felvettem és rohantam le a lépcsőn. Már mindenki lenn volt. Gyorsan megreggeliztünk és elindultunk az előcsarnokba.
- Figyeljetek, Mia meghalt, elnyelte a labirintusban a föld, ezért új "játékost" választunk ki. Gyertek utánam! - mondta Miss Valery érzelem mentes arccal. A könnyeimmel küszködtem. Mia meghalt, ez nem lehet. Én ezt nem hiszem el, én még érzem, hogy él...Meg az az álom is szörnyű volt...Leértünk újra oda a szörnyű helyre és megint húzni kellett egy fadarabot. Az enyém rövid volt, megnéztem a többiekét is és az enyém volt a legrövidebb...
- Stella Hill! Te vagy a 2. "játékos", kérem fáradjon oda a falhoz! - mutatott oda ahova mennem kellett.
Gyorsan megöleltem Adam-at és Elizabeth-et is, Harry-t is szerettem volna, de nem engedte. Nem sírtam, nem akarok gyenge lenni, már kiskorom óta képeznek erre, nem fogok összeomlani! Odaléptem a falhoz és előttem emelkedett fel. Újra láttam azt a szürke ködöt de most már szemtől szembe. Még utoljára ránéztem a többiekre és elindultam. A fal leereszkedett mögöttem, a megpróbáltatásom elkezdődött. Elindultam lassú léptekkel a szürkeségbe. egyenlőre még egyirányú volt az út, így mentem egyenesen. A falak nagyon nagyok voltak, ijesztően nagyok. Kis fényeket láttam a falon egy idő után, gyertyák voltak azok egymás mellett. Legalább van fény. Még mindig mentem egyenesen de hirtelen hangokat hallottam mellettem. Mi ez? Hörgés? Mintha mellettem a fal túloldalán lenne valaki/valami. Gyorsabb tempóban mentem előrébb. Már a hátam mögül is hallottam, gyorsan hátranéztem de semmit nem láttam. A köd felszállt, jobban láttam az utat. Csönd van, iszonyú csönd, ami ilyen helyzetben hirtelen félelmet jelenthet. Csak a saját lépteimet hallottam. Felnéztem az égre vagy mire, de csak a sötétséget láttam. Hirtelen nagy szél támadt fel, már várható volt hasonló. Kicsit hideg van, de a ruha jó meleg így nem fázom. Nem mertem megfogni a falat, mert odaragadhatok vagy bármi más. Mentem egyenesen. Elérkeztem egy kereszteződésbe. Balra vagy jobbra? A jobb oldali útnál halvány fényt láttam, menjek arra? Megnéztem a bal felét is, ott sötétség volt. Ilyen helyzetben lehet a sötét út a jó, de hát ki tudja. Elindultam a fény fele. A fal nem záródott be mögöttem, így remélhetőleg ha úgy van visszatudok fordulni. Beljebb mentem, megpillantottam tőlem jobbra a falon egy medvefejet. A szeme piros volt és ijesztő. Lehet kitömött volt a fej, vagy ki tudja. Megvizsgáltam közelebbről is, de nem támadott rám vagy ilyesmi. De úgy éreztem mintha figyelne. Elindultam előre és még mindig éreztem, hogy figyel. De hát nem élhet, vagy igen? Ahogy előrébb mentem még több fejet pillantottam meg. Egy szarvasét, egy malacét és egy kecskéjét is. Ugyanúgy a szemük piros volt, és engem néztek. Nem mozdultak, de félelmetesek voltak. Mentem előrébb és megpillantottam egy fekete párduc fejet is előttem. A piros szeme csak úgy fénylett a homályban. Közelebb mentem hozzá, majd hirtelen nagy zajt hallottam. Ahonnan jöttem láttam, ahogy a fal leereszt. Vissza már nem tudok menni, úgy látom zsákutcába estem. Körbenéztem hátha van valahol egy ajtó, vagy valami járat. Még a kis fény is elszállt a gyertyákból, sötét van, ezek a piros szemek egyre ijesztőbbek. Még közelebb mentem a fekete párduc fejhez, kerestem valami kiutat. Tapogatóztam a falon, hátha van valami járat vagy kapcsoló, de egyenlőre semmi. A párduc fej mellett a falon tapogatóztam kicsit balra is és megláttam egy kis vékony nyílást. Átférek rajta? Visszafordítottam gyorsan a tekintetemet mert hallottam valamit. Két piros szempárt láttam, ahogy közeledik felém, vagy csak beképzelem, hogy közeledik felém? Biztos nem egy állatfej, mert azok a falon vannak de ez az út kellős közepén van és érzem nagyon a tekintetét. Érzem, hogy jön közelebb, de lehet, hogy csak képzelődök, de mindenképp be kell menjek azon a kicsi nyíláson. Elindultam, szerencsére átfértem rajta, oldalazva. Nem követett senki, vagyis remélem. Kiléptem a nyílásból és láttam valamit az út közepén egy kis asztalon. Egy fegyver volt az, egy kard a tokjában. Elvettem és elindultam tovább. Mi mindent tartogat még nekem ez a labirintus?
- Üdvözlöm kisasszony! Kérem vegye fel ezt a ruhát és ezt a csizmát és reggelizzen, utánajöjjön le az előcsarnokba! - odaadta a felvenni valót és elment.A ruha sötétszürke színű volt, egybe részes. Harciféle ruha lehet. A csizma fekete volt. Gyorsan felvettem és rohantam le a lépcsőn. Már mindenki lenn volt. Gyorsan megreggeliztünk és elindultunk az előcsarnokba.
- Figyeljetek, Mia meghalt, elnyelte a labirintusban a föld, ezért új "játékost" választunk ki. Gyertek utánam! - mondta Miss Valery érzelem mentes arccal. A könnyeimmel küszködtem. Mia meghalt, ez nem lehet. Én ezt nem hiszem el, én még érzem, hogy él...Meg az az álom is szörnyű volt...Leértünk újra oda a szörnyű helyre és megint húzni kellett egy fadarabot. Az enyém rövid volt, megnéztem a többiekét is és az enyém volt a legrövidebb...
- Stella Hill! Te vagy a 2. "játékos", kérem fáradjon oda a falhoz! - mutatott oda ahova mennem kellett.
Gyorsan megöleltem Adam-at és Elizabeth-et is, Harry-t is szerettem volna, de nem engedte. Nem sírtam, nem akarok gyenge lenni, már kiskorom óta képeznek erre, nem fogok összeomlani! Odaléptem a falhoz és előttem emelkedett fel. Újra láttam azt a szürke ködöt de most már szemtől szembe. Még utoljára ránéztem a többiekre és elindultam. A fal leereszkedett mögöttem, a megpróbáltatásom elkezdődött. Elindultam lassú léptekkel a szürkeségbe. egyenlőre még egyirányú volt az út, így mentem egyenesen. A falak nagyon nagyok voltak, ijesztően nagyok. Kis fényeket láttam a falon egy idő után, gyertyák voltak azok egymás mellett. Legalább van fény. Még mindig mentem egyenesen de hirtelen hangokat hallottam mellettem. Mi ez? Hörgés? Mintha mellettem a fal túloldalán lenne valaki/valami. Gyorsabb tempóban mentem előrébb. Már a hátam mögül is hallottam, gyorsan hátranéztem de semmit nem láttam. A köd felszállt, jobban láttam az utat. Csönd van, iszonyú csönd, ami ilyen helyzetben hirtelen félelmet jelenthet. Csak a saját lépteimet hallottam. Felnéztem az égre vagy mire, de csak a sötétséget láttam. Hirtelen nagy szél támadt fel, már várható volt hasonló. Kicsit hideg van, de a ruha jó meleg így nem fázom. Nem mertem megfogni a falat, mert odaragadhatok vagy bármi más. Mentem egyenesen. Elérkeztem egy kereszteződésbe. Balra vagy jobbra? A jobb oldali útnál halvány fényt láttam, menjek arra? Megnéztem a bal felét is, ott sötétség volt. Ilyen helyzetben lehet a sötét út a jó, de hát ki tudja. Elindultam a fény fele. A fal nem záródott be mögöttem, így remélhetőleg ha úgy van visszatudok fordulni. Beljebb mentem, megpillantottam tőlem jobbra a falon egy medvefejet. A szeme piros volt és ijesztő. Lehet kitömött volt a fej, vagy ki tudja. Megvizsgáltam közelebbről is, de nem támadott rám vagy ilyesmi. De úgy éreztem mintha figyelne. Elindultam előre és még mindig éreztem, hogy figyel. De hát nem élhet, vagy igen? Ahogy előrébb mentem még több fejet pillantottam meg. Egy szarvasét, egy malacét és egy kecskéjét is. Ugyanúgy a szemük piros volt, és engem néztek. Nem mozdultak, de félelmetesek voltak. Mentem előrébb és megpillantottam egy fekete párduc fejet is előttem. A piros szeme csak úgy fénylett a homályban. Közelebb mentem hozzá, majd hirtelen nagy zajt hallottam. Ahonnan jöttem láttam, ahogy a fal leereszt. Vissza már nem tudok menni, úgy látom zsákutcába estem. Körbenéztem hátha van valahol egy ajtó, vagy valami járat. Még a kis fény is elszállt a gyertyákból, sötét van, ezek a piros szemek egyre ijesztőbbek. Még közelebb mentem a fekete párduc fejhez, kerestem valami kiutat. Tapogatóztam a falon, hátha van valami járat vagy kapcsoló, de egyenlőre semmi. A párduc fej mellett a falon tapogatóztam kicsit balra is és megláttam egy kis vékony nyílást. Átférek rajta? Visszafordítottam gyorsan a tekintetemet mert hallottam valamit. Két piros szempárt láttam, ahogy közeledik felém, vagy csak beképzelem, hogy közeledik felém? Biztos nem egy állatfej, mert azok a falon vannak de ez az út kellős közepén van és érzem nagyon a tekintetét. Érzem, hogy jön közelebb, de lehet, hogy csak képzelődök, de mindenképp be kell menjek azon a kicsi nyíláson. Elindultam, szerencsére átfértem rajta, oldalazva. Nem követett senki, vagyis remélem. Kiléptem a nyílásból és láttam valamit az út közepén egy kis asztalon. Egy fegyver volt az, egy kard a tokjában. Elvettem és elindultam tovább. Mi mindent tartogat még nekem ez a labirintus?
ez a világon a legjobb blogt léci gyorsan folytasd!!! nagyon ügyi vagy!!!::)))) UI.: Szegény Mia!!! Úgy sajnálom!!!:(((
VálaszTörlés