A fegyverrel a kezemben mentem tovább. Semmit zörejt nem hallottam, így megnyugodtam de fura is volt ez a síri csend. Mentem az egyirányú úton amikor friss szellő csapott meg. Kezdett hideg lenni és a szél is kezdett viharossá válni. Fázom. Elkezdtem előre futni, ahogy csak tudtam. Szürkeség van és alig látok. Vajon hány óra lehet és, hogy fogok majd itt aludni? Nem biztonságos, megtalálhat az a lény vagy bármi megtörténhet és nem élem meg a holnapot, de muszáj lesz majd aludnom. A szél lassan csak kis szellőbe vált. Megkönnyebbültem. A utam kacskaringóssá vált, mentem tovább. Legalább láttam valamit mert kis gyertyák világították meg kicsit az utamat. A falon karcolások nyomát fedeztem fel. Megtapintottam a falat és megvizsgáltam a karcolásokat. Olyan mintha köröm hagyta volna ezeket a karcolásokat. Talán egy "játékos" vagy "játékosok" csinálták ezeket a karcolásokat, úgy hogy megtámadták őt/őket. Kígyó hangokat hallottam a falból. Ez nem jó, elkel tűnjek innen! Futottam előre és már egyre több kígyó hangot hallottam, mintha a falban követnének. Biztos húsevő vadállatok lehetnek, akik embereket ölnek. Hirtelen a falból kinyúlt egy kígyó és a felkaromba harapott. Égető fájdalom hasított az említett testrészembe. Elkezdett vérezni is. Szuper! Már gyorsabb sebességgel futottam, de még mindig ott voltak a falba azok a fenevadak és követtek. Mintha ez a kacskaringós út sosem érne véget. Csak futottam és futottam. Futás közben még két kígyó szintén belém harapott. Az egyik a jobb lábamba a másik a balba. Nem tudtam volna kivédeni a harapásokat mert nagyon gyorsan mozogtak. Mind a három harapásnyom vérzett nagyon és semmi gyógyszer, semmim nincs. Végre kiértem a kacskaringós útból és háromirányú kereszteződésbe értem. Csak egy a kérdés, merre? Biztos mind a három út tartogat meglepetéseket. A szokásos gyertyafény szűrődött ki mind a három útból. A velem szembe lévő úton nem láttam semmi félelmeteset. Így elindultam egyenesen. A falakon semmi sincs csak a kis gyertyafények. Ahogy mentem előre észrevettem, hogy zsákutcába jutottam. Hirtelen megint hallottam azt a zajt, amikor leereszkedik egy fal. Gyorsan rohantam visszafele, még fájó lábbal is. A fal gyorsan ereszkedett, pár másodperc és teljesen leereszkedik. Gyorsan átkúsztam alatta, majdnem a lábam levágta. Már csak két út maradt, így elindultam balra. Hirtelen megremegett a föld. Elkezdtem előre futni és éreztem, hogy repedezik alattam a föld. Eszembe jutott Mia, akit elnyelte a föld és meghalt. De még mindig reménykedem, hogy él valahol. Már a falon is repedéseket figyeltem meg. A gyertyák kialudtak, szürkeség, sötétség lepte el az utat. Alig láttam valamit, de futottam előre. Megbotlottam és elestem, a föld kezdett szétnyílni. Hátranéztem és a föld ott hátul már szétnyílt. Gyorsan felkeltem és fénysebességgel futottam tovább. Már alattam is kezdett szétnyílni a föld. Már ugrándoztam, a még megmaradt talajmaradványokon. Alattam már a sötétség volt, egy rossz mozdulat és vége. Végül nem estem el és egy barna ajtót figyeltem meg magam előtt pár méterre. A lábaim már nagyon fájtak, ki kell bírjam az ajtóig. Végül, szerencsémre elértem az ajtóhoz és az előtte lévő talajcsíkon megálltam. Egy ajtó? Nem gondoltam volna, hogy találkozok egy ajtóval. Vajon mi vár rám odabenn?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése