Ahogy mentem előrébb a levegő tisztább lett, így a köhögésem is megszűnt. Az út balra kanyarodott és piros fényt láttam kiszűrődni onnan. Befordultam balra és a szemem elé tárult egy újabb akadály. Kis piros csíkok keresztezték utamat. Ezek a piros fények, amit lézerhez tudnék hasonlítani, a falon rögzített apró piros pöttyökből jöttek ki. Mind a két falon ugyanannyi apró kis piros pötty volt. Ezen az akadályon csak egyféle módon juthatok át. Kúsznom, másznom kell. Szerintem hasonló ez mint a filmekben, ha hozzáérsz egy lézer csíkhoz, akkor baj lehet. Az első lézercsíkot átléptem és már rögtön hajolnom kellett lefelé, mert már fölöttem is volt egy. Lassan, óvatosan mozogtam, de beljebb már egyre sűrűsödtek. Hiába próbáltam óvatosan mozogni, de már annyira sűrűn voltak, hogy nem tudtam, úgy átjutni, hogy ne érjek egyhez se. A jobb karom véletlenül hozzáért egy lézercsíkhoz, de nem fájt meg semmi, de hirtelen a nyakamba ömlött egy csomó egér. A fejemen ki tudja mennyi mászkálhatott hirtelen, de elkezdtem lesöpörni, de akkor kapcsoltam, hogy már pár lézerhez hozzáértem. Idegességembe felálltam és átszaladtam az egész lézer tengeren. Nem érdekelt mennyi minden fog rám hullani, gyorsan átfutottam. Megálltam amikor a végéhez értem és hátrafordultam. Mögöttem mindenféle bogár mászkált, gondoltam ez mind rám esett volna, ha ott maradok. Egy csomó döglött halat is láttam, de inkább már nem is bámészkodtam tovább. Mentem tovább kereszteződésekhez is értem és mindig egyenesen mentem. Sétáltam és sétáltam, nem történt semmi. Kicsit megálltam, nekidőltem a falnak és inni akartam volna, már elő is vettem az üveget, amikor hirtelen kinyílt egy titkos lejárat előttem a földön. A vizet visszaraktam a tatyókámba és elindultam a járat felé. Egy körlépcső vezetett le, a rejtett helyre. Gondoltam lemegyek, és így is tettem. A falakon ismét gyertyák világítottak, egy egész csoda volt előttem.Polcokon sok vizet és sok-sok ételt láttam. Ez egy éléskamra. Nagyon megőrültem, egyből oda is mentem az egyik polchoz és gyorsan levettem annyi konzervet amennyi a fele tatyókámat megtöltötte. Vettem le kenyeret, és pár palack vizet a polcról és raktam is be a táskámba. Kerestem valami kötszert és kötözőanyagokat, hátha van itt. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megtaláltam kicsit hátrébb egy polcon. Nagyon nyújtózkodnom kellett, hogy elérjem őket, mivel magasabban voltak, de szerencsére elértem. Meghallottam egy pittyegő hangot és ezt a hangot követte egy ugyanilyen másik is. Gyorsan szaladtam a kijárathoz és mentem fel a lépcsőn. Hirtelen a lépcsőfokok amiket elhagytam eltűntek. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam föl a maradék lépcsőfokokon. Ahogy felértem, már el is tűnt a lejárat. Vajon visszatudok még oda jutni?- gondolkodtam.A falon ezt láttam meg 00:00 és piros fénnyel világított. Egyből belémnyílalt a gondolat, hogy csak meghatározott időt lehettem lent. Sajnos nem figyeltem, mennyi időt lehettem lent, így nem tudom mennyi időt számolhatott vissza. Közelebbről is megvizsgáltam és egy kapcsoló nyitotta ki a lejáratot. Nem lehetett sehogyan észrevenni, úgy beleolvadt a környezetbe, a falba. A 00:00 felirat a kapcsoló mellett volt. Még pár másodpercet világított és utána eltűnt. Kivettem a kötszert és egy kötözőanyagot a tatyómból és kicseréltem a kötést. Kicsit leültem, elővettem egy vizes palackot és ittam belőle pár kortyot. Mindenképp úgy kell tovább menjek, hogy ide visszatudjak még jutni, mert reménykedem, hogy újra ki lehet majd nyitni a lejáratot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése