Körülbelül egy órát ülhettem a földön a gyertyák társaságában és már azért száradtam valamennyit. A gyertyákat visszatettem a falra és úgy gondoltam elindulok, hiszen nem akarok nagyon sokat időzni egy helyen.Vettem egy nagy lélegzetvételt és elindultam tovább. Pár perccel később egy kereszteződéshez értem. Jobbra vagy balra lehetett menni, és mind a két útból köd szállt ki. Elindultam jobbra. Kis idő múlva a köd felszállt. Egy szakadékhoz, vagy mihez értem, amiben víz volt és láttam, hogy valami lények, valószínűleg halak úszkálnak benne. A szakadék felett körgyűrűk voltak. Kikövetkeztettem, hogy nekem a kezeim segítségével kell átjussak. A karomon a seb még mindig fájt, de muszáj volt haladnom. Megkapaszkodtam az előttem levő körgyűrűbe és elengedtem a talajt. Reménykedtem a legjobbakban. A bal kezemmel megkapaszkodtam a következő körgyűrűbe és utána a jobbal is. Így mentem szépen, lassan végig. Alattam a vízben folyamatosan úszkáltak azok a valamik, féltem, hogy leesem. Egy rossz mozdulat és vége, ha leesek nem tudok kijutni onnan, és ha azok a valamik ragadozók akkor megesznek...Már nagyon izzadt a kezem, féltem, hogy lecsúszok. Már az utolsó körgyűrűnél tartottam és már láttam a talajt előttem. A lábaimat ráhelyeztem a talajra és utána elengedtem a körgyűrűt is. Nagyon megkönnyebbültem, hogy nem estem le. Az utam kacskaringósra váltott, és valami dübörgést halottam. Megremegett a föld. Földrengés?-tettem fel a kérdést magamban. Hirtelen mögöttem a fal omlani kezdett. Gyorsan futottam előre, ahogy csak bírtam. Ebben a pár percben, nem foglalkoztam a sebeim fájdalmával csak futottam előre. Néhányszor annyira megremegett a föld, hogy elestem, de nem sérültem meg. Nagy zajra lettem figyelmes, megálltam és hátrafordultam. Mögöttem pár méterre beomlott a fal. Nincs visszaút, ezen az útvonalon biztos nem. A levegőben sok volt a por, így elkezdtem köhögni. Gyorsabb léptekkel mentem előre, hogy elérjem a tisztább levegőt. Még mennyi megpróbáltatás várhat? Már annyiszor majdnem elérték, hogy meghaljak, de ezt nem engedem. Most is azok a kövek, a fal is rámdőlhetett volna. A kőrgyűrűknél is meghalhattam volna, vagy a jégpályánál. És a legfontosabb kérdés, mikor lesz vége ennek a labirintusnak? Nem tudom hány napja lehetek már itt. És mi van ha kijutok? Nem lesz már a régi az életem...és Mia elvileg meghalt, de én ebbe nem hiszek. Nem fogok úgy tenni, mintha mi se lett volna, nem játszadozhatnak velünk, kiderítem miért kell ez a labirintus. Mert ezt az orrunkra nem kötötték, csak egy nap bejelentették, hogy meg lett építve ez a labirintus és embereket fognak kiválasztani, hogy bemenjenek és jussanak ki, vagy haljanak meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése